Aki elég régóta gyűri az Excelt, az valószínűleg még emlékszik a 2007-es illetve azelőtti verziókból a SUBTOTAL funkcióra, ami ugyebár lehetővé tette, hogy elrejtett sorok vagy éppen hibakódot tartalmazó cellák esetén is megfelelően összegezhessünk vagy éppen átlagolhassunk (a funkció még most is létezik későbbi verziókban is, de nem igazán látszik felvenni a versenyt következő jelentkezőnkkel). Aki akkoriban használta ezt a funkciót, az valószínűleg az AGGREGATE funkció 2010-től kezdődő evoluciójával is tisztában van, viszont akinek ezekre még nem volt szüksége, az biztos hasznosnak fogja találni a sokak által az Excel egyik legösszetettebb formulájának tartott AGGREGATE bemutatását.
Anélkül, hogy már ezer és ezer helyen meglévő információkat akarnék duplikálni, érdemes megnézni, hogy mit is csinál ez a függvény - adathalmazunkban tudunk vele úgy összegző funciókat használni, hogy a rejtett vagy errort tartalmazó sorokat figyelmen kívül hagyhatjuk.
Magának a formulának van egyszerű referenciafüggvényként illetve tömbfüggvényként történő alkalmazása is, a paraméterek eszerint változnak, de alapvetően mindkét irány teljesen magáért beszél. Amúgy is a formula begépelése szó szerint végigvezet minket az alkalmazáson is, legyen szó bármelyik felhasználási módról.
Tehát ezek lennének a kötelezően illetve opcionálisan megadható paraméterek tömb- vagy referenciafüggvény felhasználás esetén:
=AGGREGATE(function_name,options, array, [k])
=AGGREGATE(function_name,options, ref1..)
Értelemszerűen a felugró listából kiválasztjuk a minket érdeklő függvényt - ez lesz a function_name sorszáma:
A vessző után az options paraméter mezőre lépve szintén felugró listából kiválasztjuk, hogy pontosan mit hagyjon figyelmen kívül a függvény - ez lesz az options sorszáma:
Ezután dől majd el, hogy tömbfüggvény vagy szimpla hivatkozás irányába mozdulunk el, hiszen szimplán beadhatjuk azon tartomány hivatkozását, ahol az AGGREGATE függvényt használni szeretnénk, de például LARGE függvény esetén még azt is meg kell adnunk, hogy a sorban hányadik legnagyobb itemre vagyunk kíváncsiak, így értelemszerűen nem lesz elég a referenciafüggvény sorban megadott ref1, hanem az array, [k] megoldásra lesz szükségünk, ahol [k] a nagyság sorrendjében elfoglalt helyezés lesz.
A fentebb említett összetettség tehát nem a formula értelmezéséből, hanem az általa nyújtott lehetőségekből adódik, hiszen bőven 150 felett van a felhasználható irányaink száma - alkalmazása ezzel szemben olyan egyszerű, mint egy faék, elég ha a következő két printscreent megnézzük és máris biztosan egyértelmű lesz minden kérdésünk.
Ahogy látható is a képeken, az eredeti függvények egyszerű felhasználásával esélytelenek vagyunk, viszont AGGREGATE bevetésével mind a 19 függvényt működésre tudjuk bírni - lehet persze IF és ISERROR felhasználásával más megoldást is kitervelni, de a rejtett sorok és hibák ennyire egyszerű és hatékony megoldásánál nem nagyon látok jobbat formulák terén.
Persze ki kell emelni azért a függvény hibáit is: csak sorokban tud gondolkodni, oszlopokban nem (ergó egy elrejtett oszlop semmit sem jelent a formulának, illetve ha bármelyik hivatkozás "háromdimenziós", az szintén megpadlóztatja a függvényt.
