Aki elég régóta bütyköli az Excelt, az valószínűleg kapott már kérdést baráttól, kollégától, ismerőstől arra vonatkozóan, hogy mégis mi történt akkor, amikor ő ezt látja táblázatkezelőjében:

A standard válasz pedig szintén valószínűsíthető módon ott volt a kedves Olvasó tarsolyában, azaz az Excel Options Formulas almenüjét kell választani:

Itt pedig a Working with formulas szekcióban ki kell venni a pipát az R1C1 reference style checkboxból.

A probléma megoldva és lehet is továbblépni, viszont azért a kérdés ott maradhat sokakban: vajon erre az R1C1 hivatkozásos dologra mi szükség van, egyáltalán használja-e ezt valaki a mindennapokban?

A válasz a kérdésre igen, van egy-két elvetemült VBA-szerető, aki az 1982-ben a Microsoft Multiplan névre hallgató, a Lotus 1-2-3 verzióival versenybe szálló táblázatkezelő programjához megalkotott hivatkozás-struktúrát használja a megszokott A1,B1,C1 stb. helyett. Bizony, a B1 típusú cella-oszlop hivatkozás nem a Microsoft ötlete volt, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy az akkor még jelentős mértékben domináns Lotus lenyomása érdekében a Microsoft előbb a saját programjába is berakta mindkét hivatkozási formát, majd később fel is vásárolta vetélytársát.

Szóval igazság szerint túlságosan sokat nem kell agyalni a dolog hátterén, hiszen ez is csak egy olyan hivatkozási forma, mint a B1 típusú, ha valaki egyszer megértette a logikát, könnyedén megszokhatja ezt is.

Az alapkoncepció pedig a következő összeadáson keresztül gyorsan le is követhető. Adott a normál, megszokott formátum:

És adott az R1C1 típusú formátum:

Az R és C betűk angolul tudók számára valószínűleg azonnal érthető rövidítések, az R a sort (Row), a C pedig az oszlopot (Column) jelöli. Attól függően változik a mozgás iránya az aktuális cellához képest, hogy

1) a pozitív/negatív szám az R vagy a C betű mögött van-e, hiszen az R a sorban való mozgást, a C mögötti szám pedig oszlopban való mozgást jelent

2) pozitív vagy negatív szám van-e a betűk mögött, hiszen oszlopok esetén a negatív szám eggyel balra lépést jelent (a pozitív értelemszerűen jobbra), míg sorok esetén a negatív szám felfelé, a pozitív lefelé való lépést jelöl.

Tehát az utolsó képen az első oszlopban lévő összegzésnél látható ugyebár, hogy az aktuális cellától kettővel illetve eggyel feljebb lévő cellák tartalmát összegezzük. A harmadik oszlopban lévő összegzésnél ugyanez van, csak oszlopokra (vegyük észre, hogy itt már a C betű mögött vannak a számok), azaz az aktuális cellától kettővel balra lévő oszlop ugyanazon sorában található értéket adjuk össze az eggyel balra lévő oszlop ugyanazon sorában lévő értékkel.

És akkor a kérdés: mi kerül a második oszlopba, ha az egyes oszlop ötösét és a második oszlop hármasát akarom összeadni? A válasz:

=RC[-1]+R[-1]C

Ugye hogy nem nagy ördöngősség? Persze ez nem azt jelenti, hogy szakítanunk kellene a megszokott hivatkozási formánkkal, de azért ennek a típusnak is vannak előnyei a hátrányai mellett. Melyek ezek?

1. A VBA-ban könnyebben fog később menni a hivatkozások beírása, hiszen az Excelben R1C1 formában az abszolút hivatkozás is jóval egyszerűbb és tükrözi a "VBA-formátumot", hiszen az R3C1 minden esetében a harmadik sor első oszlopát fogja jelenteni és így tovább.

2. A második előny nagyjából ebből következik, hiszen ez minden furcsasága ellenére valószínűleg hatékonyabb módszere az abszolút hivatkozás beírásának, mint az F4 krónikus nyomogatása.

3. Az R1C1 módszerrel egyszerűbb eltévesztett abszolút-relatív hivatkozásokat javítani, hiszen az R1C1 hivatkozási formában bárhogy húzzuk le vagy húzzuk jobbra-balra automatikus kitöltéssel a cellánk, a formula ugyanaz marad, nem változik - így ha korrigálni akarunk egy bentmaradt relatív hivatkozást, akkor szimplán a megfelelő R1C1 hivatkozáson hajtunk egy Find/Replace műveletet.

4. Jóval kevésbé változnak a képleteink az R1C1 használatával, azaz például a következő összeadás sorozat esetén a formulánk minden egyes sorban teljesen ugyanaz.

A konkluzió persze nem az, hogy most rohanjunk és azonnal így kezdjük el használni az Excelünket a bevált B1 típusú hivatkozás helyett, de remélhetőleg a fenti poszt segített megérteni egyrészt az R1C1 hivatkozástípus létének okát, másrészt azt, hogy miért van a mai napig olyan felhasználó, aki szívesen használja ezt a módszert.